2012.01.12.
REMEK  HANGULATÚ  BULI

Január 6-án tartottuk egyesületi újévi bulinkat, ami szerintünk az eddigi legjobb volt. Sok új arcot láttunk, ami mindig külön öröm számunkra.

DJ terén hűek maradtunk Gyurihoz, aki már ismervén a gyerekek ízlését, összeállította az est zenéit. Később segítőkre is akadt Kutas Bélus és Zsoldos Matyi személyében.
Fél 6-ra már megérkezett mindenki, beindult a zene, gyerekek szinte azonnal elkezdtek felnőtteket meghazudtoló módon táncolni. Renivel és Fruzsival készültünk kis feladatokkal, hogy színesebbé tegyük az estét mindenki számára. Próbáltunk olyanokat kitalálni, amiben a vállalkozó kedvű szülők is részt tudnak venni.

Az első feladatot csapatokra bontva kellett megoldani, külön lány és fiú gyerek csoportban, hogy egy kört alkossanak és úgy kellett leülniük a mögöttük álló térdére, hogy sehol ne essen össze a „szék”, majd amikor ez sikerült, akkor az egész csoportnak magasba kellett tennie a kezét. A gyerekek sikeresen megoldották a dolgot és ezek után kellett a szülőknek is bebizonyítani, hogy ilyet ők is tudnak. Néhány vicces helyzet alakult ki ebből, de végül is sikeres volt minden csapat!

Számomra az egyik kedvenc feladat a gofri evés volt. Párba kellett állni, az egyik tartotta kis tányéron a jól meghabozott gofrit, a másiknak kéz segítsége nélkül kellett megenni, természetesen minél gyorsabban. Hamar kiderült ki szereti a legjobban a hasát a csapatban! Szinte kivétel nélkül mindenkinek a haján is tejszínhab volt, szerencsére sikerült megörökítenünk egy-két vicces képet!

A kötelező feladat után, megint a táncé volt a főszerep, Gyuri sorra keverte a gyerekek által kért mai slágereket. Ahogy ment az idő a buliban, egyre többen kérdezték, hogy " ugye lesz limbó" ?! Ennek a kérésnek ellenállni nem lehetett, így gyorsan kettéosztottuk a csapatot és elkezdődött a limbó „király”, és „királynő” választás. Ha a gyerekeken múlott volna, akkor még mindig ott lennénk és limbóznánk, azt hiszem ez a program a Takara-Hanami bulik elengedhetetlen kelléke lett. Mikor a játék abbamaradt, pihenésképpen megint táncoltak, voltak akik, le sem tudtak állni. Így az utolsó feladat is ehhez volt köthető. Ez pedig a seprűadogatós játék volt. Akinek még volt kedve játszani, azzal gyorsan kört alkottunk. Kaptak egy seprűt, ami a zene alatt folyamatosan járt kézről- kézre. Mikor a zene megállt, aki épp a seprűt fogja, sajnos kiesett.
Az utolsó játék után, kérhettek még egy-két számot zárásképpen, aztán lassan lehalkult a zene, felkapcsoltuk a villanyt és az ott maradt kis csapattal gyorsan kitakarítottuk a helységet. Közben jó volt hallani a gyerekektől, ez volt „életük legjobb bulija” meg, hogy „hú, alig várja a következőt” mondatokat, ami visszajelzés volt arra, amit mi is éreztünk. Ez egy végig jó hangulatú, vidám buli volt, szerintünk az eddigi legjobb!

T.B.