2011.06.26.
KARATE TÁBOR VELENCÉNVelencén tartotta a Takara és a Hanami kompozíció első, és most már bátran állíthatom nagyon sikeres táborát.
A tábort mi magunk nagy lelkesedéssel és izgalommal vártuk, ugyanis a létszámunk jóval meghaladta a várakozásainkat. A végső létszámunk 82 kis karatéka volt, az egészen piciktől 4 éves kortól a felnőttekig.
A tábor hétfőn reggel kezdődött, voltak akik egyénileg, és voltak akik kis busszal érkeztek meg a helyszínre. Mindenki elfoglalta a szobáját, majd szabadfoglalkozás volt nekik ebédig, hogy tudjanak ismerkedni egymással, hiszen nagyon ritkán találkozunk ennyien.
Az első nap 62-en vettük birtokba a tábor területét, majd szerdán csatlakozott még hozzánk 20 kisóvodás. Ezen a napon egy közös edzést tartottunk és nagyon jó érzés volt ennyi gyereket együtt látni . Az estét egy nyitó bulival kezdtük, hogy mindenki fel tudjon oldódni, ezúttal a zenét DJ Gyuri szolgáltatta.
A nagyok kivételével, szinte mindenkivel most táboroztunk először, így nagyon kíváncsiak voltunk, hogy mit bírnak. Az edzés programot úgy állítottuk össze, hogy hétfőn, kedden maximális terhelést kaptak fizikálisan, majd szerdától inkább a karatéra és a vizsgára tettük a hangsúlyt.
Kedden reggel futással kezdtünk, amit pont olyan nehezen viseltek, mint amire számítottunk. Talán az egyetlen program volt a tábor idején, amit nem szerettek. Minden reggeli után tisztasági versenyt rendeztünk, így próbáltuk a szobák tisztaságát és a ruhák elpakolását megtartani. Ez többé-kevésbé sikerült is. Kedden már délelőtt is volt edzés, majd ebéd következett. Utána mindig tartottunk egy 1 órás csendes pihenőt, amire mindenkinek szüksége volt, de talán legfőképpen nekünk. Délután nagyon meleg volt, ezért egy óriás vízi csatát kezdtek meg a gyerekek, majd becsatlakoztunk mi is és a végén már csak Reni meg Bea volt a célpont, hátunk mögött 60 gyerekkel. Mondanom sem kell, minden honnan csöpögött belőlünk víz.
Délutáni edzésre egy még keményebb programot tettünk össze, miután el is fáradtak. Ezután már csak a nap meglepetése volt hátra, amit csak mi tudtunk. Megpróbáltuk a gyerkőcöket korán lefektetni, majd ittunk este 9-kor egy kávét, ugyanis éjszakai edzést akartunk tartani. A legkisebbeket kihagytuk ebből a buliból, de mindenki mást hajnal 1-kor kegyetlenül felkeltettünk. Az elején azt sem tudták merre vannak, de nem adtuk fel és rövid időn belül mindenki a pályán volt. Volt, aki éjszakai szerelésnek megfelelően pizsiben és papucsba érkezett.
Kaptak tőlünk egy láthatósági pántot, hogy jól lássuk őket. Nagyon szép éjszaka volt, és a végén kivétel nélkül mindenki élvezte. Annyira, hogy azt mondták, inkább minden éjjel edzés, mint egyszer futás.
Szerda reggel a futás elmaradt, megérkeztek reggel a kisóvodásaink így teljessé vált a csapat.
Innentől kezdve, kellő izomlázzal már, de elkezdtük a vizsgára való utolsó simításokat.
Csütörtökön megérkezett, hozzánk Péter Gábor. Szerettük volna, ha ő is tart edzést, így a délutánit 3 csoportra osztottuk be. Így mindenkinek volt lehetősége találkozni, edzeni egy kicsit vele. Este ping-pong, tollas csaták voltak, a gyerekek számháborúztak, vagy éppen peonza versenyt rendeztek maguknak.
Az edzések között, akinek volt kedve, mehetett Renivel hamázni (vasalható gyöngyökből képeket lehet készíteni), gipszet festeni, amit a fiúk is nagyon lelkesen készítettek.
Péntek délelőtt még volt egy utolsó edzés, akinek még hiányosságai voltak, vagy nem volt biztos magában még volt lehetősége gyakorolni egyet.
Délután 15h00 kor Reni Vitte először vizsgára a csapatot Shinan Rebicek Gerdhez, majd fél 5 kor megkezdte Gábor is a vizsgáztatást. Ezen az egy napon nem volt kegyes az idő hozzánk, nagyon esett az eső, de mindenki túlélte, és ami a legfontosabb, hogy mindenkinek sikerült a vizsgája.
Ennek örömére az estét a záró bulival zártuk, ahol egy –két lelkes szülő segítségével igen jó is hangulat kerekedett. Mindenki táncolt mindenkivel és izgultak, mert a vizsga eredményeit csak másnap reggel tudták meg.
Szombat reggel, megtartottuk az vizsga eredményhirdetést, kiosztottuk a csapat pólókat, majd egy kis meglepetést kaptak, akik idén bátrak voltak és elkezdtek versenyezni.
A lelkes szülők, akik ott maradtak velünk péntek este, csapatot alkottak és kihívták a gyerekeket először foci meccsre, majd egy kosármeccsre és a gyerekek legnagyobb örömére egy számháborúra. Mondanom sem kell, hogy mindig a gyerekek győztek.
A tábor végén már megtettük, de nem lehet elégszer megköszönni a segítségét, Annának, Fruzsinak, Krisztának, Bélának a rengeteg segítséget, amit kaptunk Tőlük.
