2011.07.05.
YAMAGUCHI TÁBOR BUDAPESTEN

Az Európa Bajnokság és a 4 napos tatai szeminárium után Budapestre látogatott el a nagymester.

Körülbelül 50-60 kisgyerek várta nagy izgalommal az első edzést.

Érdekes volt az egész, mert míg vártam, óhatatlanul elkezdtem nosztalgiázni. Néztem a gyerekeket, és mintha magamat láttam volna 20 évvel ezelőtt, ahogy állok és várom, azzal a hihetetlen nagy izgalommal, hogy belépjen az ajtón és lássam a stílus nagy mesterét.

Kíváncsian vártam én is, megmondom őszintén, mert bár már sokszor hallottam, hogy korát meghazudtolva mozog, és elképesztő energia rejlik benne, azért kétkedtem picit, mégiscsak egy 70 éves „ bácsiról beszélünk”.

Amint megjelent az ajtóban, hihetetlen csend lett úrrá a terembe, mind a gyerekek, mind az ott ragadt szülők részéről a mérhetetlen tiszteletet éreztem irányába. A gyerekek, akik legtöbbje nemrég kezdett karatézni, talán nem is nagyon értették, miről is beszéltünk nekik, amikor azt mondtuk, hogy ide el kell jönni, mert egy örök emlék lesz számukra.

Rögtön az edzés elején, feloldotta a hangulatot, elkezdett viccelődni a gyerekekkel, akik szépen lassan felvették az edzés ritmusát.

Végig fent tudta tartani a gyerekek figyelmét és keményen végig hajtották a másfél órát.

Az edzés elején elkezdték a Goju Karate legelső lépésit, ütéseit, védéseit, majd ugyanezeket elkezdte övfokozatoknak megfelelően bonyolítani.

Az elején nem mozgott túl sokat, aztán belelendült és alig vártam, hogy lássam, hogy karatézik. Meg kell, mondjam, hogy élmény volt számomra látni, azt az energiát, erőt, amit sugallt minden egyes mozdulatával.

A második edzésen folytatódott az első edzésen elkezdett kombinációk gyakorlása, majd belekóstolhattunk az első forma gyakorlatok elsajátításába is. Az edzés végén, mutatott néhány rávezető gyakorlatot a küzdelemre, amit mindenki nagyon élvezett.

Ezután mindenki kapott egy emlék lapot, amit dedikált „A MESTER YAMAGUCHI

Én azt hiszem, hogy ez a nap mindenkinek nagy élményt jelentett, engem személy szerint elvarázsolt, pont ugyan úgy mint 20 évvel ezelőtt, mikor legelőször találkoztam egy nagy mesterrel.